MINI LINZER KARIKA
EGYSZERŰ | KIADÓS | ÜNNEPI
HOZZÁVALÓK
  • Tészta: 30 dkg finom liszt
  • 1 cs. sütőpor
  • 1 csipet só
  • 10 dkg kristály vagy porcukor
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • 20 hideg dkg ráma
  • 1 tojássárgája
  • 1 citrom reszelt héja
  • Töltelék: házi szilva lekvár
  • Teteje: porcukor
  • Egyéb: sütőpapír
  • folpack
  • Elkészítés: A linzer karikák elkészítésének számos változata van, ki több, ki kevesebb lisztet ad hozzá és a többi hozzávaló aránya és egy-egy termék is változhat. Én magam is készítettem már zsírral is és ligával is ezt a linzert, az utóbbit a tejallergia miatt, de ez a kis linzer az egyik kedvencem. Ennek a tésztáját kis méretű szaggatóval szaggattam ki, de természetesen lehet nagy méretű kiszúrót is használni hozzá. Ha van kimondottan a linzer karikára való kiszúrónk, az külön könnyedséget jelent. Nekem csak nagy méretűben van párban, azaz az alsó cakkos szélű kiszúró egy teli sima tésztát ad, míg a felső kiszúró középen lyukas tésztát eredményez. Ezt a fajta kiszúrót általában sok helyen párban árusítják, de külön-külön is megvásárolható.
    Ezeket a linzer karikákat most kis méretű szaggatóval készítettem, aminek az átmérője nálam 4,5 cm.
    Viszont csak olyan kiszúróm van ebből, ami telibe adja ki a cakkos formát, lyukas közepű kiszúróm ebből nincsen. ( Bár valamikor erre is sort kerítek, s ha látok valamelyik üzletben, venni fogok. ) Ezért ezt más módon oldottam meg. Erre majd kitérek a receptírás folyamán.
    Ezekben a kis linzerekben azt szeretjük, hogy egy falatra meg lehet enni egy lekváros karikát és hát olyan kis finomság, ami úgymond, eteti magát.
    Akkor írom is a receptet.
    A lisztet öntsük bele egy akkora tálba, amekkorában majd össze tudjuk gyúrni a tésztát.
    Adjuk hozzá a csipet sót, a sütőport és a kétféle cukrot.
    Majd keverjük össze ezeket a száraz hozzávalókat.
    Én van amikor porcukrot használok hozzá, de ha nincs itthon, a sima kristály cukor is jó.
    A gyúrásnál ugyan érezhetőek a kristály cukornak a  szemcséi, de a pihentetés után, az átgyúráskor már ez nem lesz érezhető.
    Ugyanis a tésztában olvad a cukor és az ismételt átgyúrás során a kezünk melegétől még inkább lágyabbá válik a tészta.
    Aki persze porcukrot szeretne használni hozzá, nyugodtan lehet.
    ( De ebben a receptben kristály cukorral készült a tészta. )
    Majd a rámát kockázzuk fel. Nem fontos nagyon apróra, s majd adjuk a liszthez.
    A két kezünk közé vegyünk mindég egy kevés lisztet és így morzsolgassuk el a rámát a liszttel.
    Ha már kellően morzsalékossá vált a tészta alapunk, adjuk hozzá az 1 tojássárgáját és az 1 citrom reszelt héját.
    Ezután kezdjük el összedolgozni a tésztát.
    Először azt fogjuk érezni, hogy nahát ez a tészta nem áll össze, de higgyétek el, nem kell hozzá semmi más, sem tej, sem tejföl, mert a gyúrás során szépen össze fog állni a tésztánk.
    Hiszen a kezünk melegétől olvad a ráma, ahogy gyúrjuk a lisztes keverékkel.
    A begyúrt linzer tészta akkor lesz jó, ha már minden lisztes morzsalékot felvett a tálból és egy sima felületű tálat kapunk.
    Ha ezzel elkészültünk és egy gombóccá formáltuk a tésztánkat, vegyünk egy folpackot és fektessük rá a tészta gombócot.
    Vágjunk akkora darabot a folpackból, amekkorával be tudjuk csomagolni a linzer tésztát.
    Ezután tegyük 1 vagy 2 órára hideg helyre pihentetni, akár hűtőbe vagy akár hűvösebb spajzba. Ha több ideig áll a tészta, az sem baj, sőt még könnyebben lehet majd dolgozni a tésztával. De az 1-2 óra is elegendő.
    Amikor letelt a pihentetési idő, vegyük elő a tésztát, csomagoljuk ki és még egyszer gyúrjuk át.
    Egy liszttel meghintett gyúrótáblán azután nyújtsuk kb. 4-5 mm vastagságúra.
    Nem kell szabályos téglalapra nyújtani, a szélei lehetnek girbe-gurbák, nem baj, ha nem egyenes, hiszen a kiszúrás után megmaradt tésztát úgyis újra össze fogjuk gyúrni és abból is készítünk még újabb linzer formákat.
    Mint a receptem elején említettem, hogy nincs lyukas közepű kiszúróm ebből a méretből, ezért most azt is leírom, hogy hogyan oldottam meg ezt az akadályt.
    A tésztán először minden szabad területen szaggassunk ki a cakkos kiszúróval annyi karikát, amennyit lehet.
    Számoljuk meg, hogy hány darab van és a fele karikáknak a közepét is szúrjuk ki.
    Na itt van, ha nincs ilyen méretű lyukas kiszúró.
    Én úgy oldottam meg, hogy egy alma magház kiszúrót használtam erre a célra, ( ez az anyukámnál volt, de ha otthon készül a linzer, más ötletes dologgal helyettesítettem ) bár teljesen ez nem szakította ki a tésztát, de kézzel, könnyedén ki lehetett venni.
    Mert ha túl erősen rányomtam volna ezt a magház eltávolítót, aminek hegyes, cakkos a vége, a közepe is szépen kiemelhető lett volna a tésztának, csak talán sérülne a gyúrótábla és azt nem szerettem volna, hiszen elég erős a recés vége ennek a magház eltávolítónak.
    De mégis erre a célra tökéletesnek bizonyult.
    Viszont ha ilyen kis konyhai eszköz sem áll a rendelkezésünkre, egy kis ötletességgel még mindég megoldható a belső köröcske kivágása.
    Egy varró gyűszűvel.
    Egy fém gyűszűt vásároltam régebben egy rövid-és méteráru üzletben ( a fondant díszítés kialakításához vettem ) és azzal tettem ugyanezt a tésztánál, mint most az alma magház kiszúróval.
    ( A nagyobb méretű linzereknél használhatunk középre valamilyen más mintázatú kicsi kiszúrót, pl. fenyőt, csillagot, stb. )
    Közben már akkor elkezdhetjük bekapcsolni a sütőnket, amikor neki fogunk a tészta kinyújtásának, hogy legyen elegendő idő, hogy bemelegedjen a sütő.
    Villany sütőnél 180 fokra, alsó-felső sütésre állítsuk a sütőt.
    Ha az édesanyámnál sütök, ott nem ilyen sütő van, hanem gázpalackos, s ott csak két fokozat van, a fő és takarék láng.
    Akkor főállásra kapcsolom. Ezt csak azért említem meg, hátha másnak is ilyen sütője van.
    Majd készítsünk elő egy tepsit és tegyünk rá sütőpapírt. 
    Rakosgassuk rá a kiszúrt tészta korongokat, egymástól kicsi helyet hagyva, hiszen a sütőportól növekedni fognak majd a tésztácskák sülés közben.
    Az nem baj, ha nem párban kerülnek a tepsire, de a végén kell, hogy ugyanannyi alsó és felső tészta korongunk legyen.
    Helyezzük be a már előmelegedett sütőbe és süssük készre a linzereket kb. 10-12 perc alatt.
    Már több alkalommal is említettem, hogy minden sütő más és más, így a sütési idő van ahol kevesebb, de van ahol több.
    Az anyukám sütőjében ez a tészta 12 perc alatt sül meg és úgy tíz percnél meg is kell fordítani a tepsit, mert a sütő egyik fele jobban süt, mint a másik fele. Úgyhogy ha valaki másnak is van ilyen tennivalója sütés közben, akkor erre a rövid sütési idejű tésztánál is mindenképpen figyeljen.
    A villany sütőmben viszont 10 perc alatt megsültek ezek a kis tészták.
    Akkor lesz egyébként jó a tésztája, ha az alja enyhén rózsaszínűre sült, túlsütni nem szabad, mert akkor nagyon kiszárad.
    Azután, ha betettük a tepsit a sütőbe, ha van még egy tepsink, akkor arra rakosgassuk rá a többi tésztát.
    Ha persze nincs, abban az esetben meg kell várni, hogy le lehessen szedni a kész linzereket.
    A leeső tészta darabokat természetesen újra gyúrjuk át és azt is nyújtsuk ki és szaggassuk ki. Így nem vész kárba egy szem tészta sem.
    Ha megsült az összes tészta korongunk, hagyjuk kihűlni azokat.
    Az nem sok idő és azután kezdjük el az összeragasztásukat.
    Én házi szilvalekvárt használtam hozzá, ami jó sűrű is volt, így annak a mennyisége is függhet attól, hogy mennyire sűrűbb a lekvárunk. 
    Természetesen más ízű lekvárt is használhatunk tölteléknek, de mi szeretjük az általam elkészített szilvalekvárt.
    Vegyünk ki kb. 3 ek. mennyiséget egy kis tálkába, mert így könnyebb majd a tésztára tenni, mint üvegből és egy teli tésztalapra tegyünk egy kávéskanálnyit.
    Akinek úgy könnyebb, el is simíthatja, de én nem tettem. 
    Tegyünk rá egy lyukas tetejű tészta karikát. 
    S azért nem simítottam el a lekvárt a tészta tetején, mert ekkor a felső lap lenyomja, elteríti a lekvárt a két tészta karika között.
    Végezzük ezt mindaddig, míg tart a tésztánk.
    Azután vegyünk egy akkora folpack darabot, ami teljesen beteríti a tálcán lévő linzereket és csomagoljuk be. Majd hagyjuk másnapig állni.
    Hűtőbe nem fontos tenni, mert nem krémest készítettünk.
    Másnap vegyük elő a lefedett linzereket, ekkorra már szépen megpuhult a tésztájuk, s csak most porcukrozzuk meg a tetejüket.
    Ezzel kapcsolatban is van egy konyhai praktikám, ami ugyan nagyon egyszerű, de szerintem nem rossz ötlet.
    Egy papírból vágjunk ki néhány darab karikát, akkorákat kb. mint a linzer közepe, ahol a lekvár kilátszik.
    Én össze szoktam hajtani a papírt több rétegre, így egyszerre több kört lehet kivágni.
    De most csak pár darab linzeren mutatom be ezt az apró kis segítséget, de egyszerre annyi linzert lehet így megcukrozni, ahány papír karikát kivágtunk.
    Készítsünk egy másik tálcára néhány linzert és egy szűrőbe a porcukrot.
    A kis kivágott papír karikákat helyezzük rá a kilátszó lekvárok tetejére.
    Ezután hintsük meg a linzerek tetejét a porcukorral.
    Majd vegyük le a papírkákat a lekvár tetejéről.
    S ezzel a kissé egyszerű módszerrel nem porcukrozzuk össze a lekvárok felületét. ( Esetleg egy picike kerülhet rá, ha nem jól illesztettük rá a papírt. )
    Végezzük ezt mindaddig, míg tart a linzerünk.
    Egy szép kínáló tálra helyezzük rá a kis apró süteményünket és már kínálhatjuk is a szeretteinknek.
    Remélem az én egyszerű kis konyhai praktikáimmal tudtam egy kis segítséget, könnyedséget is nyújtani.
    Természetesen nem muszáj ezt a módszert használni most sem, mert  egyszerűen is összeilleszthetőek, majd porcukrozhatóak a linzerek.
    Ez a papíros megoldás akkor készül így, amikor egyszerre 2-3 adagot készítek.
    De egy adagnál először megporcukroztam a felső, lyukas korongokat.
    Az alsókra lekvár került és óvatosan ráhelyeztem a porcukros tetejét.
    Egy tálcára sorakoztattam a kész linzereket és kb. 1/2 órát hagytam így állni, hogy a lekvár felső felülete a lyukas résznél középen úgymond megszilárduljon.
    Azután egy zárható tetejű fém doboztam raktam a linzereket, úgy, hogy  egy-egy linzer közé került mindég a következő, azaz ügyeltem arra, hogy  a lekvár tetejére nem állítottam másik linzert.
    Amikor beleraktam az utolsót is, egy folpackot terítettem óvatosan a tetejére és a fém doboz tetejével lezártam a dobozt.
    Így abban állt, s nem tálcán. Majd amint puha lett, szépen elrendeztem a kínáló tálcán.
    Ha szívesen kipróbálnátok ezt a kis linzert, bátran ajánlom, mert egy nagyon ízletes, kellemesen puha aprósüteményt tudunk a családtagjaink számára varázsolni.

    Jó étvágyat kívánok hozzá!