BARÁTFÜLE
EGYSZERŰ | KARÁCSONY | KIADÓS
HOZZÁVALÓK
70 dkg finom liszt 30 dkg hideg sertés zsír 1 egész tojás 4 dkg friss élesztő 2 kávés kanál porcukor 1,5 dl tej szilvalekvár sütőpapír a hempergetéshez : kb. 20-30 dkg porcukor 1 cs. vaníliás cukor a sütéshez: sütőpapír
Elkészítés: Ezt a nagyon egyszerűen elkészíthető kis apró sütemény féleséget gyerekkoromban nagyon sokat készítette nekünk az édesanyám. Már az ő gyerekkorából maradt ránk ez a fincsi édesség, hiszen az elmondása alapján a nagymamám is sütötte a gyerekeinek. Aztán amikor már felnőtt lettem, akkor is sütött ilyet az anyukám, de csak nemrégiben került újra szóba, hogy én magam is megsüthetném ezt az apró sütit. Régen mindég kézzel nyomkodták össze a tészta széleit, én is az egyik cipóból kinyújtott tésztát így formáztam meg, de a következő 2 cipóból már ravioli készítővel zártam össze a kis bucikat.
Ezen az első fotón kézzel összezártak a kis tészták, de olyan is lesz látható, a legutolsó képen, bár szerintem így első ránézésre sok különbség nincs is, ahol már a ravioli készítővel zártam le a tésztákat.
A recept nagyon kevés hozzávalót ír, mindössze liszt, tojás, zsír, élesztő, hozzá kicsi tej és szilvalekvár szükséges és a végén vaníliás porcukor kell a tetejére és aljára.
A tejet először langyosítsuk meg, legegyszerűbb módja ennek, hogy mikrót használjunk. A tejbe keverjük el a 2 kk. cukrot és morzsoljuk bele az élesztőt. Takarjuk le egy szalvétával és futtassuk fel.
Amíg felfut az élesztőnk, a lisztben a kezünkkel morzsoljuk el a sertészsírt.
Ez a művelet nagyon egyszerű, mindég egy kevés liszttel morzsolgassunk szét a zsírból.
Amint feljött az élesztő is, öntsük a liszthez, majd az 1 egész tojást kissé villával felverve szintén adjuk hozzá.
Gyúrjuk össze a tésztát - ha úgy érezzük, hogy még kellene bele tej, adhatunk még egy fél decilitert, de nekem nem kellett több hozzá.
Miután jó alaposan ki dolgoztuk, formázzuk a tésztát henger alakúra és osszuk el 3 cipóra, majd mind 3 cipót készítsük kerek bucira.
Ebből a hozzávalókból egy nagyon könnyű, puha tésztát fogunk kapni.
A gyúrótáblánkat ezután lisztezzük meg és az első cipót nyújtsuk ki kb. 1/2 cm vastagságúra.
Azután egy kicsit nagyobb méretű pogácsa szaggatóval szaggassuk ki a tésztát.
Ugye van a legkisebb pogi szaggató, azt követi a kicsit nagyobb és van az attól közepesen nagy, én azzal szaggattam ki.
Én úgy csináltam mindezt, hogy egyszerre kiszaggattam mindet, amennyit lehetett ebből a kinyújtott lapból és azt felemelve leemeltem a karikákról és félre tettem, hiszen azt újra össze lehet gyúrni és ismét kinyújtva újra lehet készíteni belőle kis köröket.
A meglévő körlapok közepére tegyünk egy kevés, kb. fél vagy háromnegyed kávéskanálnyi mennyiségű szilva lekvárt és hajtsuk ketté a tésztát. Az ujjunkkal körbe nyomkodjuk le a tésztánkat.
Az első cipónál én is így jártam el, de a következőnél már nem. Ha van otthon ravioli készítőnk, akkor azzal is könnyedén dolgozhatunk.
A ravioli készítőket általában 2 vagy 3 darabból álló szettben lehet megvásárolni, nekem 3 darabos van és a legkisebb méretű az ideális ehhez a tésztához.
Úgy a legegyszerűbb ezt készíteni, hogy akkor tesszük rá a tésztát a ravioli formára, amikor már rajta van a lekvár is.
Azután jó erősen összenyomjuk a formát.
A forma összeszorításakor kijön egy kevés tészta, van, hogy akár lekvárral is, azt szépen az egyik végétől kezdve vegyük ki a forma közepéről, és azt is majd újra gyúrjuk össze. Az nem baj, ha lekvár is marad majd a tésztában.
Ha levettük a felesleges tésztát, megkapjuk a szép kis bucinkat.
Persze ha nincs ravioli készítőnk, abban az esetben is ilyen aranyos bucijaink lesznek, csak éppen kézzel nyomkodtuk le a tészta széleit.
Végezzük addig ezt a műveletet, amíg tart a tészta.
A következő cipóval is ugyanezt tegyük meg. Közben tegyük a kis lekváros bucikat egy sütőpapírral kibélelt tepsire - a sütőpapírozást már a legelején is elkészíthetjük - és ha már van egy tepsire valónk, azt előmelegített sütőbe helyezzük is be. Ha villany sütőnk van, akkor 180 fokos sütőbe kb. 20 perc alatt süssük készre, ha gázos, akkor közepes hőfokon 20-25 perc kell neki.
Olyan világos rózsaszínű legyen a tészta.
Ha azt fogjuk tapasztalni, hogy némelyik tészta a sütés során szétnyílik, az nem baj, az élvezeti értékén ez mit sem fog rontani.
Egészen addig végezzük a kis bucikák készítését, amíg tart a tésztánk, bele értve a leeső részeket is. Azokat a legvégén gyúrjuk össze egy cipóra és ugyanúgy járjunk el vele, mint a többinél, viszont ennél már érdemes kézzel lenyomkodni a tészta széleit, hogy ne maradjon leeső, felesleges tésztánk.
A tepsire téve nem kell nagy távolságot, hagyni, mert ugyan kicsit megnövekszenek a lekváros apróságok, de mégis elférnek egymás mellett a kisebb távolság ellenére is.
A sütést folyamatosan tudjuk úgy folytatni, hogy amikor kivettük az első megsült adagot, egy tálcára szedjük le őket és már rakhatjuk is rá a tepsire a következő adag tésztát és mehet is a sütőbe. Nem szükségez ehhez plussz tepsit befogni.
Közben egy tálban keverjük össze a porcukrot egy csomag vaníliás cukorral és egy keveset, kb. 2-3 ek.-nyi mennyiséget vegyünk ki egy szűrőbe.
Még langyos állapotban tegyük bele a picit langyosra hűlt barátfüléket abba a tálba, amiben a porcukor van ( kb. 5-6 darabot egyszerre ) s a tetejüket hintsük meg a szűrőben lévő porcukorral.
Majd ahogy vesszük ki a porcukros tálból, a tál oldalához oda koccintva az alján lévő felesleges porcukrot le is tudjuk ütögetni. A kész porcukros apró sütikéinket a tálból kiemelve, rögtön a kínáló tálra is helyezhetjük.
Természetesen más ízű lekvárral is készíthető, minden fajta lekvárral finom, de én igazából mindég szilvalekvárral ettem.
A lekvár állaga ne legyen nagyon folyós, mert akkor a tésztából kifolyik a híg lekvár.
Még azt is szeretném megemlíteni, hogy ezt az élesztős tésztát nem kell külön keleszteni, azonnal lehet vele dolgozni, De azt majd láthatjátok, hogy mire az utolsó cipóhoz értek, már közben az kicsit keltebb, vastagabb lesz az élesztő hatása miatt.
Nagyon kiadós édesség, 100 darab is lesz belőle és napokig puha marad a tésztája.
Remélem elnyerte sokaknak a tetszését, szerintem ez a régi, de remek gyúrt tésztás édesség mindenkinek, aki kipróbálja, kedvencévé válik.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
