HÁZI SZILVA LEKVÁR
KIADÓS
HOZZÁVALÓK
Kb. 20 kg szilva 2- 3 kg cukor 20-25 db befőttes üveg szalicil vagy nátrium-benzoát tartósítószer celofán befőttes üveg tetők nagy ( 30 literes ) fazék nagy méretű fakanál száraz dunsztoláshoz: takaró
Elkészítés: A házi szilva lekvárt én magam is és a családom is nagyon szereti, ezért évekkel ezelőtt mindenképpen meg akartam tanulni az anyukámtól ennek a fortéját. Nagyon nagy munka, de megéri a fáradságot, mert nagyon finom. Igaz kis mennyiségben még sosem főztem lekvárt, mivel veszem hozzá a gyümölcsöt és nem saját termés, így már nem akarom elaprózni. Van amikor 30-40 kg-ot vásárolok, azt a mennyiséget pedig üstházban, nagy bográcsban szoktam főzni. Nagy szerencsém van, hogy az anyukám az ilyen nagy munkákban mindig besegít. Együtt magozzuk ki a szilvát és együtt is főzzük. Mivel sok-sok órán keresztül kell főzni, nagyon jó ha időnként egymást tudjuk váltani.
Ez a recept kb. 20 kg szilvára van - bár a 30-40 kg-nál csak az a különbség, hogy az bográcsban készül.
Ott is kb. 3 kg cukor került hozzá, mint itt ( ez a szilva kissé savanykásabb volt ) és a bográcsban való főzési idő 5-6 óra.
Itt már kevesebb lesz. ( Persze a 20 kg mennyiséget is főzhetjük bográcsban. )
Tulajdonképpen a cukor mennyisége nagyban függ attól, hogy mennyire édes a szilva. Volt amikor nagyon édes ízű volt, akkor a kb. 20 kg-hoz csak 2 kg kristály cukrot számítottam.
Ennél a 20 kg mennyiségnél 30 literes fazekat használtam, azt amit a lecsó főzésekor. Erre a célra nekem van egy lekvár főzésre való nagy fakanalam - ezt már sok gazdaboltban vagy árusoknál be lehet szerezni. Én az utóbbi években ezt a szilva fajtát vásárolom: csacsanszka lepotika, ez egy nagyon ízletes, finom szilva. De főztem már vörös szilvából is és magvaválóból is. Mindegyikből finom szilva lekvár lesz.
Azt még szeretném megemlíteni, hogy természetesen ne kemény szilvát vegyünk, hanem olyat, ami kicsit puhább, az a jó a lekvár főzéshez.
Ha van módunk rá, már előző nap érdemes megmosni a befőttes üvegeket és tetőket, hogy alaposan megszáradhassanak. Ha erre nincs lehetőség, akkor a lekvár főzés előtt tegyük ezt meg és akkor viszont töröljük őket szárazra. Én ennyi szilvánál legalább 20-22 normál méretű befőttes üveget javasolnék előkészíteni. Majd neki láthatunk a lekvár főzésnek.
Először a szilvákat 2-3 vízben mossuk meg, majd készítsünk mindent magunk mellé. A nagy fazekat, egy tálat és egy szűrőedényt.
A szűrőedénybe szedjünk ki annyi szilvát a vízből, amennyi belefér, hogy jól lecsepeghessen a víz róla.
Onnan kiszedve magozzuk ki a szilvákat és félbe vágva egyből tehetjük a fazékba. Vagy ha az nem esik kézre, egy kisebb tálba rakjuk bele a felezett szilvákat és a már megtelt tállal öntsük át a fazékba a szilvát.
A héját nem kell eltávolítani a szilvának, esetleg azt húzzuk le a gyümölcshúsról, ami nem szép.
Ha az összessel megvagyunk, a kezünkkel kissé törjük össze a szilva darabokat.
A botmixert ennyi mennyiségnél nem javaslom, mert bár én magam is kipróbáltam, meg szerettem volna könnyíteni a dolgomat, de csak elrontottam. Ugyanis a botmixerem sínylette meg. Leégettem a motorját.
Pedig ki is szedtem egy másik lábasba ebből a mennyiségből.
Amikor tehát kézzel összetörtük kicsit a szilvaszemeket, tegyük fel a tűzre.
Na, viszont innentől kezdve megkezdődik a robot munka.
Ezután folyamatosan keverni kell a szilvát, mindösszesen néha 2-3 perc pihenés megengedett, nehogy leégjen a szilva.
A keverés során először el kell olvadnia a szilváknak. Ez azt jelenti, hogy kezdenek szétfőlni a szilva darabok, így egy folyékonyabb állagot fogunk kapni.
Ez az idő kb. 1 óra. S ezután már csak azt kell várnunk, hogy forrni kezdjen a szilva.
Amint elértük a szilva forráspontját, onnantól kezdve főzzük a lekvárt.
Azaz a forrástól számítva főzzük a lekvárt legalább 3,5-4 órát.
Ennél a hosszadalmas főzési időnél már 2-3 perc megállás sem megengedett, folyamatosan keverni kell, nehogy lekapjon a fazék aljára a lekvárunk. ( Ha bográcsban készül, természetesen rakni kell a tüzet is és ha nics segítségünk, akkor azt igen sietve kell csinálnunk. )
Amikor már majdnem készen van a lekvárunk, a 4 óra főzési időnél, akkor adjunk hozzá - ehhez a szilva mennyiséghez - 2-3 kg kristály cukrot. Úgy érdemes beletenni, hogy nem egy helyre középre önteni, hanem körbe-körbe szórva öntsük bele a cukrot, mert ezáltal rögtön elvegyül mindenhol a lekváron belül a cukor.
Ezek csupán apróságok, de én nagyon örültem ezeknek az apró trükköknek, hogy az anyukám elmondta, mert első alkalommal én magam is biztosan egy helyre, középre öntöttem volna az egész 2-3 kg cukrot. Viszont így már nem teszem.
Egyébként a kb. 4 órai főzés után nemcsak az idő eltelte miatt lehet sejteni, hogy lassan készen van a lekvár, hanem mert ekkor már a lekvár kezd szépen sűrűsödni. Ha felemeljük a fakanalat és már nem csurog vissza a lekvár róla, hanem kissé megáll a fakanálon, akkor már jó a lekvár. De még úgy szoktam ellenőrizni az állagát, hogy egy keveset kiveszek egy tányérra és ha már kezd dermedni, akkor szintén jó már a lekvárunk.
Természetesen amikor beleöntöttük a cukrot, attól kicsit fel fog hígulni a lekvár állaga, így azt még a cukor hozzáadása után még főznünk kell legalább 1/2 óra hosszáig, addig, míg újra forrni nem fog a lekvárunk.
Tehát várjuk meg, kevergessük szépen, egyenletesen, míg jó alaposan nem forr a lekvárunk.
Ezután levesszük a tűzről és az üvegekbe már nem a nyílt láng mellett merjük bele.
Az üvegeket készítsük magunk mellé a kezünk ügyébe. Én egyszerre 4-6 üveget teszek előre, s itt szintén használom a befőzési tölcséremet.
Mint a lecsó befőzésénél is említettem, ezt a tölcsért száz forintos boltban vettem, 300 ft-ért. Nagyon hálás, jó találmány.
Nem kell félni, hogy az üveg külső felére is cseppen a forró lekvárból.
A tölcsér szája éppen akkora, hogy belefér a befőttes üveg szájába. Sajnos a kicsi, 2 dl-es üvegekre már nem jó ez a méret.
( De azóta szerencsére beszereztem egy vékonyabb szájú befőzési tölcsért is. )
Amikor az első üvegbe tettünk a lekvárból egy merőkanálnyit, akkor ugyanennyit tegyünk még pár üvegbe.
Hogy a hirtelen hő miatt ne pattanjanak szét az üvegeink.
Amikor 4-6 üvegbe betöltöttünk ennyi lekvárt, kezdhetjük tele tölteni a legelőször töltött üveget.
A teli töltött üvegben a lekvár tetejére tegyünk egy késhegynyi szalicilt vagy nátrium-benzoátot, és tegyünk rá a tetejére egy celofánt. Majd egy tetőt nagyon jó erősen csavarjunk rá a celofánra.
Egy kosarat vagy ládát béleljünk ki pléddel ( erre én még szoktam tenni egy konyharuhát ) és tegyük bele a kész lekvárt.
Járjunk el így mindegyikkel, amíg tart a lekvárunk.
Nekem 20 kg szilvából 24 üveg lekvárom lett. Amikor minddel megvagyunk, takarjuk be, bugyoláljuk be a pléddel az üvegeket és hagyjuk ebbe a száraz dunsztba 1-2 napig. Nekem több napig így volt, ártani nem ártott neki.
Majd ezután állítsuk a végleges helyére a lekvárokat.
Aki szeretné, fel is címkézheti az üvegeket - én ezt tettem.
Szerintem ez a nehéz egész napos munka el is felejtődik, amikor előveszed télen a házi lekvárt és azt látod, hogy mindenkinek mennyire ízlik.
Ezért éri meg vele ennyit dolgozni, mert ugyan a boltban is lehet venni házi lekvárt, de szerintem az akkor sem ilyen ízű, mint amit mi magunk tettünk el.
Jó befőzést kívánok!
