A múlt héten készítettem ismét el, így most már azokról  is készültek fotók.

Egyébként ennek a túrógombócnak is sok elkészítési módja van. Van aki egész éjszakán át állni hagyja a bekevert túrót, van aki 4-6 órára teszi hűtőbe. Én magam nem szoktam ilyen sok ideig, csupán 2-3 órára, de így is megszívja magát nedvességgel a búzadara, s ennyi idő is elég neki, hogy a szemek megdagadjanak a túróban.

Akkor írom is a receptet. 

A túrót - én minden esetben 1/2 kg-os kiszerelésű túrót szoktam venni, nem a kocka túrót, mert jobban szeretem, hogy kicsit darabos, porhanyósabb az állaga - kissé törjük össze egy villával a tálban, de akár össze is nyomhatjuk egy egyszerű krumplitörővel. Erre azért van szükség, hogy  ne maradjanak közte túl nagy túró darabok.

Azután adjuk hozzá a búzadarát, a 4 egész tojást, 1 vaníliás cukrot, a csipet sót és annyi cukrot, amilyen édesen szeretnénk. Nekem 5 dkg-nál még nem lesz édes, így kb. 8-10 dkg-t is szoktam hozzá adni. De pl. egy szakácskönyvben olvastam még régebben, hogy nem is kell bele cukor. 

De a családom körében úgy biztos, hogy nem ízlene, mert az 5 dkg körülivel is csak kicsit édes, s ezt kevésnek érzik. ( Régebben csak annyit tettem bele. )

Amint mindent beleraktunk a tálba, dolgozzuk alaposan össze. Én megmondom őszintén, kézzel szoktam végezni ezt a munkálatot, mert így érzem igazán, hogy maradt-e benne nagyobb túró darab, s ha igen, azt még összetöröm a kezemmel.

Miután összedolgoztuk az alapanyagokat, egy fóliával fedjük le a tál tetejét és 2-3 órára tegyük hűtőbe, amíg a búzadara szemek megdagadnak.

Az állási idő utolsó 10-15 percében elkészíthetjük a zsemlemorzsát, amit csupán meg kell pirítani.

Ehhez egy serpenyőben hevítsünk fel 2 kisebb ek. olajat, adjunk hozzá kb. 1-1,5 dl zsemlemorzsát és állandó kevergetés mellett pirítsuk meg aranybarnára. Ez az idő kb. 5-10 perc. 

Ehhez a zsemlemorzsához nem szoktam vizet adni, mint a derelyénél készítek, mert ezt csak ezen a kevés olajon pirítom meg. 

Ahogy ezzel megvagyunk, tegyük félre a pirított morzsát.

Majd amikor már közeledik az az idő, amennyit állnia kellett a túrónak a hűtőben, tegyünk fel egy fazékban vizet, fedjük le és hagyjuk felforrni. Ezalatt az idő alatt készítsük el a gombócokat.

Vizes kézzel formáljunk kicsit nagyobb diónyi nagyságú gombócokat. Én nem szoktam túl nagyokat formálni, jobban szeretem a közepes gombócokat, így több is van belőle és aki kér még belőle, nyugodtam ehet többet is. 

De természetesen akinek az a szimpatikus, hogy nagyobb gombócokat szolgál fel, nyugodtan készíthet nagyobb méretben is.

Ahogy készítjük a gombócot, minden gombócnál egyébként nem kell bevizezni a tenyerünket, csak egy-két alkalommal.

Ha forr a víz, tegyünk bele egy kávés kanál sót és ebben a sós, forrásban lévő vízben főzzük ki a túrógombócot. Én kétszerre főztem ki. Ebből a mennyiségből nekem 26 gombóc lett, s így először a felét raktam bele a vízbe. 

A túrógombóc főzése viszont tovább kell, hogy legyen, mint pl. egy kézzel gyúrt tésztáé, hiszen meg kell főlnie a túrónak és a túróban lévő gríznek.

Amikor feljönnek a víz tetejére ( egy fakanállal óvatosan keverjük meg az alját, hogy lássuk, nem ragadt-e le valamelyik, de nem igen szokott ) és onnantól kezdve főzzük olyan 10-12 percig. 

Szétesni, szétfőlni nem fog a gombóc ennyi idő alatt, hiszen a tojás összetartja.

Ezután egy szűrőkanállal szedjük ki és hempergessük meg a pirított morzsában. De úgy is kitehetjük az asztalra, hogy a kiszedett gombócokat rajta hagyjuk a tányéron, amire kiszedtük és külön kis tálkába tesszük a morzsát és mindenki annyit tesz a gombócokra a tányérjukra, amennyit szeretne.

Egy másik kis tálkában keverjünk össze 2 dl tejfölt, 2-3-4 ek. cukorral, 1 vaníliás cukorral, ki mennyire édesen szereti. 

Majd üljük mindannyian a családból körül az asztalt és fogyasszuk jó étvággyal.

Jó étvágyat kívánok hozzá!