KOTLETT PIRÍTOTT DARÁVAL ÉS MEGGYMÁRTÁSSAL
EGYSZERŰ | GYORS | KIADÓS
HOZZÁVALÓK
Kotletthez: 5-6 db közepes méretű burgonya 50 dkg darált sertés hús só, őrölt fekete bors ízlés szerint 2 egész tojás panírozáshoz: 5 dkg liszt 2 egész tojás kb. 30 dkg zsemlemorzsa Pirított darához: 30 dkg búzadara 3-4 ek. étolaj 3 dl víz kicsi só Meggy mártáshoz: 1 ü. magozott meggy csipet só 1 lapos ek. cukor 1 egész fahéjrúd 3-4 púp. ek. finom liszt víz A sütéshez: kb. 6-7 dl étolaj
Elkészítés: A napokban jutott eszembe, hogy gyerekkoromban az anyukám milyen sokat készített nekünk kotlettet, szinte az íze is a számban volt. De hiába kerestem a neten a kotlett megnevezést, az teljesen mást takart, mint amit akkoriban az anyukám készített nekünk. Így megkérdeztem és felelevenítettük a múltat. Ő kotlettként ismeri ezt a fasírtos húskészítményt, így hát maradok én is ennél a megnevezésnél. S hát azután el is készítettem és de jó volt...mint gyerekkoromban.
Akkoriban főtt, tört krumplival és meggy mártással fogyasztottuk, de mi nagyon szeretjük a pirított darát, ezért nem krumpli került mellé, hanem pirított dara és a meggy mártás.
S azóta már sokszor készült újra és újra.
Először a kotletthez tegyük fel főlni a burgonyát.
5-6 közepes méretű krumplit pucoljunk meg, mossuk meg és sós vízben főzzük puhára.
Hogy hamarabb megfőljön, érdemes kisebb darabokra vágni és nem egyben feltenni a tűzre.
Amíg fől a krumpli, neki foghatunk a pirított darának.
Egy nagyobb falú serpenyőben vagy akár egy lábasban melegítsük fel az olajat és öntsük bele a már előre kimért búzadarát.
Hintsük meg kicsi sóval, kb. fél kávéskanálnyi tegyünk bele. ( De ez is ízlés dolga. )
Folyamatos keverés mellett pirítsuk meg a darát világos arany barnára.
A folyamatos kevergetésre nagyon szükség van, mivel hamar oda kaphat a búzadara, sőt én, amikor kezd már pirulni, kissé le is veszem a lángot.
Azt még szeretném elmondani a dara pirításánál, hogy akkor lesz jó a dara, ha a kevergetés során azt halljuk majd, mintha kissé gyöngyözve csörgedeznének a dara szemek. Nehéz jól megfogalmazni, de talán az a jó megnevezés, mintha csengős hangot hallanánk a kevergetés folyamán a serpenyő alján, illetve oldalán. Talán nem túl bonyolultan fejeztem ki magam...
Azután, ha megpirult a dara, húzzuk is le a tűzről addig, míg kimérjük a vizet. Vagy talán érdemes már az elején kimérni és magunk mellé készíteni.
3 dl vizet mérjünk ki a csapból egy edénybe, majd tegyük vissza a búzadarát a tűzre és 3-4 részletben adjuk a pirított darához a vizet.
Minden víz hozzáadása után, keverjük át, s azután, öntsük majd hozzá a maradék víz mennyiségeket.
Amikor hozzáöntünk egy kevés vizet, kissé az bugyogni fog, de ez elmúlik, ha átkeverjük.
Tehát ha beleöntöttük az összes vizet, keverjük össze, amíg összeáll a vízzel a dara, ez mindössze pár pillanat. Ezután vegyük le a tűzről, tegyük félre, fedjük le egy fedővel és 10 percig ne is keverjük meg, hanem hagyjuk állni. Ezalatt a búzadara teljesen magába szívja a vizet és a búzadara szemek szétesnek az állás során.
Ekkor vegyük le a fedőt és lazán keverjük át fakanállal, lazítsuk fel a szemeket. Elképzelhető, hogy a fedővel való lefedési műveletet még egy-kétszer meg kell ismételni, ha még " mancsos " maradt a dara. Ilyenkor, 10 perc után az első átkeverés során láthatjuk, hogy mennyire lett morzsalékos, ha nem eléggé, fedjük le újra és 5 perc elteltével ismét keverjük át, lazítsuk fel a köretünket. Ha kell, még egyszer ismételjük ezt meg.
De ekkorra már teljesen jó állagúnak kell lennie.
Régebben forró vizet adtam hozzá a pirítás után, de aztán kitapasztaltam, hogy a hideg víz is megfelelő.
Így nem szükséges, hogy a hozzáadott víz forró legyen.
Én egyébként legtöbbször teflon bevonatos serpenyőt használok erre a célra, szerintem nagyon jól elkészíthető ilyen falú edényben ez a fogás. De készítettem már rozsdamentes serpenyőben is, s annál is remekül sikerült.
Ha ez meg van, tegyük fel főlni a mártáshoz a meggyet.
Egy lábasban a meggyet a levével együtt és ugyanannyi vízzel, mint a meggylé, tegyük fel a tűzre.
Ha úgy érezzük, hogy még több mártásra lenne szükségünk, mint maga a meggylé és még ugyanannyi víz, akkor még öntsük hozzá egy kevés vizet.
A meggyhez adjunk egy egész fahéj rudat és 1 lapos ek. cukrot.
Ha valaki édesebben szereti, tehet bele még egy kanállal, de igazából max. 2 kanáltól több cukor szerintem nem kell, mivel ennek a mártásnak éppen az a lényege, hogy savanykás ízű legyen. Én csak 1 kanálnyi mennyiséggel ízesítem.
Hagyjuk főlni, de valójában ez is kis idő, mert az nem jó, ha szétfőlnek a meggy szemek.
Így egyet- kettőt forrjon és azután már habarjuk is be a mártást.
Közben amíg feltettük főlni a meggyet, persze valószínű, hogy puhára főtt a krumplink is, akkor közben azt szűrjük le és krumpli törővel törjük össze és fedő nélkül hagyjuk hűlni.
A burgonya összetörése történhet krumpli nyomóval is, akkor teljesen sima krumplit kapunk.
Tehát ezzel a krumpli nyomóval is összetörhetjük a főtt burgonyáinkat.
Ha viszont sima krumplitörőt használunk hozzá, az is tökéletesen jó.
Elképzelhető, hogy amikor a darált hússal összedolgozzuk a tört krumplit, lehetnek a krumpliban pici csomócskák, de az nem baj, az élvezeti értékén nem ront semmit.
Mivel sülés közben összesül a darált hússal.
Majd visszatérve a meggyhez, a habaráshoz. Ha kevesebb lével - 1 ü. meggylé + 1. ü. víz - készítjük a mártást, akkor 2 púpozott evőkanál lisztet keverjünk ki simára kézi habverővel egy kevés vízzel.
Ha több a lé a meggyen, 3-4 ek. lisztet számoljunk, mert higítani mindig lehet a sűrítés során, de az viszont nem jó, ha túlságosan híg a mártás.
A kikevert liszthez a felforralt meggyléből is adjunk hozzá egy merőkanál segítségével, s azzal is keverjük ki a habarást, mert így elkerülhető lesz, hogy csomós legyen a mártásunk, hiszen ezzel a hőkiegyenlítés megtörtént.
A kikevert habarást egy szűrőn keresztül csurgassuk bele a meggy alapba és állandó keverés mellett forraljuk ki.
S ha mégis sűrűnek találjuk a keverés, besűrítés során a mártást, akkor amint említettem azt egy kevés vízzel pótolva a lábasban, lágyítható az állaga.
S persze akkor is ismét forraljuk ki a mártásunkat, ha utólag adunk vizet hozzá.
Ezt követően, ha már langyosra hűlt a tört burgonya, készítsük el a kotlettet.
A darált húst tegyük egy tálba, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk meg és jól keverjük össze.
Majd adjunk hozzá 2 egész tojást, amit előbb villával verjünk fel egy kicsit egy kis tálkában.
Miután ezzel is elkevertük, a húst alaposan dolgozzuk össze a tört krumplival.
Kézzel készítsünk kis tojás formájú fasírtokat, vagy hosszúkás kroketteket, vagy akár lapos húspogácsákat is formázhatunk a masszából.
Akinek könnyebb, be is vizezheti a kezét, de szerintem nem fog rátapadni a kezünkre.
Ugyanis úgy érdemes előkészíteni a panírozott kotletteket, hogy előbb az összes húsroládot előbb elkészítjük, megformáljuk és egy tálcára sorakoztatjuk.
Miután mindezekkel meg vagyunk, azután panírozzuk be a hús készítményeinket.
Először lisztbe, majd villával felvert és picit sóval ízesített tojásba és végül zsemlemorzsába forgassuk meg őket.
S a bepanírozott rudakat is mindet előbb készítsük elő és sorakoztassuk ismét tálcára.
Majd forrósítsunk fel 6 -7 dl olajat és a forró olajban süssük ki szép arany barnára a kotletteket.
Egyszerre jó sokat bele tudunk helyezni a forró olajba.
Igaz, sütés közben növekedni fognak, de ettől függetlenül több is elfér a lábasban.
Így elég szapora a kisütésük.
Majd ha minden oldala szép pirosra sült, szedjük ki egy papír törlővel terített tányérra, hogy a felesleges olaj lecsepeghessen és süssük addig, míg tart a husinkból.
Én most tojás alakú fasírtokat alkottam.
De egy más alkalommal laposabbra formáltam a golyókat.
( Az ezen a fotón látható. )
Szerintem nem bonyolult elkészíteni sem a kotlettet, sem a darát és sem a meggymártást.
S a végeredmény egy nagyon finom ebéd vagy vacsora!
Próbáljátok ki, megéri.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
