VANÍLIA PUDINGOS-KEKSZES SÜTEMÉNY
EGYSZERŰ | KIADÓS | ÜNNEPI
HOZZÁVALÓK
Piskóta: 6 tojás 6 ek. kristálycukor 5 púp. ek. finom liszt 1 cs. sütőpor 1 ek. kakaópor Krém: 1 cs. vaníliás pudingpor 4 dl tej 20 dkg kristálycukor 1 cs. vaníliáscukor 25 dkg ráma vagy liga Külön: kb. 15-20 dkg kocka alakú háztartási keksz Teteje: 10 dkg étcsokoládé 3-4 kis kocka fehér csokoládé 3-5 dkg ráma vagy liga 3-4 csepp étolaj
Elkészítés: Ez a csodás pudingos sütemény egy hétvégi ebéd utáni édességként készült, de akár vendégek fogadására is tökéletesen alkalmas. Hiszen a fehér csokis díszítéssel nagyon mutatós süteményt lehet alkotni és ízében is fenséges. Bármilyen alkalomra is készítjük, sikert aratunk vele.
Először kapcsoljuk be a sütőnket 180 fokra és készítsük elő a tepsit.
Egy normál méretű tepsibe helyezzünk bele egy sütőpapír darabot.
Ha íves, azaz darabokra szabott sütőpapírunk van, akkor annak a fele elegendő.
Ha le kell vágni a tekercsből, akkor annyit vágjunk le, hogy a tepsi aljába fektethető legyen a sütőpapír.
Én nem szoktam ettől nagyobb darabot a tepsibe tenni, hiszen az oldalára nem kell, hogy felérjen. Így is tökéletesen megemelkedik a piskóta tészta.
Azután a megmosott és a szárazra törölt tojásokat válasszuk ketté.
A tojásfehérjéket kezdjük el kihabosítani és amikor már felvertünk egy keveset habnak, akkor adjuk hozzá a cukrot.
Majd a cukorral együtt verjük fel az egészet kemény habbá.
Azt követően öntsük hozzá a tojások sárgáit és dolgozzuk össze a habbal.
A lisztet mérjük ki egy tálba, adjuk hozzá a sütőport és keverjük össze.
Majd a kakaót is tegyük a liszthez.
A kakaót érdemes egy szűrűn keresztül beleszitálni a lisztbe, hogy ne maradjanak benne kis kakaó csomócskák.
Az egészet jól vegyítsük össze és 3-4 részletben hozzáadva a tojáshabhoz, forgassuk össze az egészet egy fakanállal.
Itt már robotgépet ne használjunk, hogy ne törjük össze a habot.
Öntsük bele a masszát a tepsibe és simítsuk el.
Helyezzük be a tepsit a sütőbe és süssük készre a piskótát kb. 25-30 perc alatt.
A sütési idő sütő függő, így tűpróbát mindenképp végezzünk.
Amikor megsült a piskóta, kivéve a tepsiből, néhány perces várakozás után, a két tálcás módszerrel vegyük ki a piskótát a tepsiből.
Majd hűtsük ki.
Amíg sül a piskóta, felfőzhetjük a pudingot, hiszen azt is hűteni kell.
Az 1 cs. pudingport keverjük el a 4 dl tejjel és főzzük fel sűrűre.
S hűtsük ki.
Én mindenkor csak annyira hűtöm ki a pudingot, hogy amikor már éppen csak langy meleg, akkor már jó lesz.
Ha teljesen kihűtjük, előfordulhat, hogy kis csomócskák maradnak benne és a rámával való összedolgozás után is ezek a pudingcsomók megmaradnak.
De ha nem teljesen hűl ki, ez elkerülhető.
Viszont, újabb és újabb átkeveréskor, ezt érdemes többször ellenőrizni, mert ha még meleg, a hozzáadott ráma akkor elolvad és nem lesz krémes állagú.
A rámát és a kétféle cukrot keverjük ki simára és dolgozzuk hozzá a pudingot.
Aki szívesen használ ligát, mint én magam is, nyugodtan lehet azzal is készíteni a krémet.
A liga növényi alapanyagú, s amikor a családban a tejallergia miatt ezt használtam, nagyon megszerettem. Így ma is gyakran használom ezt a terméket.
Ha kihűlt a piskóta, vágjuk ketté és összeállíthatjuk a süteményt.
Az alsó piskóta lapot fektessük rá egy tálcára, arra amelyiken rajta is fog maradni.
A krémet felezzük el és az egyik adagot simítsuk rá a tálcára fektetett piskótára.
Vegyük elő a kekszet és rakjuk ki a krém tetejét keksszel.
De ezt úgy tegyük, hogy ne érjenek össze a kekszek. Ezt sajnos nem fényképeztem le, de megpróbálom jól körülírni a szavaimmal.
Úgy kell, hogy kinézzen, hogy fél-egy cm-es rés maradjon a kekszek között.
Vagyis ne tegyük szorosan egymás mellé a kekszeket.
Ettől majd úgy fognak kinézni, amikor felszeleteljük a süteményt, hogy nem egybefüggő keksz sor lesz a pudingban, hanem itt-ott látszódik ki egy-egy keksz darab.
Hát nem tudom mennyire látható ezen a képen, a már felszeletelt sütiben. De talán ha kinagyítjátok a fotót.
Amint a krémre rákerültek a kekszek, simítsuk rá a krém másik felét.
A szépen elkent krémre fektessük rá a félbe vágott piskóta másik felét.
Most már elkészíthetjük a tetejére a csokimázat.
Egy kis lábasba tegyünk ne túl sok vizet, tegyük fel a lángra és helyezzünk fölé egy jól illeszkedő tálat.
Tördeljük bele az étcsokoládét és ahogy kezd olvadni, adjunk hozzá annyi rámát vagy ligát, amennyivel szép simára lehet olvasztani a csokoládét.
Ez valamivel lehet kevesebb is és több is, mint amennyi mennyiséget megadtam, hiszen a csoki típusától is függ, hogy milyen lesz, amikor megolvad.
Vegyük le a gőzről, ha már összeolvadt a csoki a rámával és még kevergessük, amíg szép sima állagot nem kapunk.
Töröljük meg a tál alját, hogy víz ne cseppenjen le a piskóta tetejére és öntsük rá a piskótára a megolvadt csokit.
Egy simító lapáttal vagy egy hosszú pengéjű késsel simítsuk szépen el.
Ezután 3-4 kis kocka fehér csokit ugyancsak a gőz fölött olvasszunk meg, de ehhez ne rámát tegyünk, hanem pár csepp olajat.
Ha ezt is simára kevertük, vegyünk egy nejlon zacskót. Ha van vastagabb falú zacskónk, az jobb.
De ha van csoki csurgatónk, az is remek választás.
Bár bevallom, hogy én magam is sokszor a nejlon zacskós megoldást választom, mert nem kell azután elmosogatni a kis cukrász eszközt, mert a zacskót azután csak eldobjuk.
Tehát ha zacskóból fogjuk megdíszíteni a csokimázat, akkor vegyünk elő csészét és tegyük bele a zacskót oly módon, hogy lehajtjuk a csésze oldalához a kilógó zacskó részt.
Beleöntjük a fehér csokit és összefogjuk a zacskót.
Ahol a csoki mennyiség véget ér, ami nem sok, de ettől több nem is kell, tekerjük meg a zacskó száját.
Így kapunk egy kis zsákocskát.
A kis zsák sarkán vágjunk egy picike lyukat, de valóban csak kicsit, hogy vékony csíkokat tudjunk kinyomni a zacskóból.
Aztán az előttünk lévő sütire, a csokimáz tetejére nyomjunk a kis zsákocskából csíkokat a fehér csokiból.
Ezt egy másik sütimen mutatom be, mert ennél a süteménynél erről a műveletről nem készítettem képet, de teljesen így kell, hogy tegyünk, mint ezen a fotón.
Majd vegyünk egy fogpiszkálót és kb. 1 cm-es szélességben egymástól, húzzuk azt végig a két csokin.
Így kialakíthatjuk a cseréptetős mintázatot.
Én nagyon szeretem a süteményeimen ezt a motívumot, mert szerintem mutatóssá teszik a kész süteményt.
Nagyon szépen kirajzolódnak a barna csokin a fehér kis cserép tetős alakzatok, mint itt a felső képemen is jól látható.
Miután megdíszítettük a sütit, hagyjuk addig szobahőmérsékleten, míg megszilárdul a csoki, s azután tegyük egy éjszakára a hűtőszekrénybe.
Másnap reggel kivéve a süteményt, olvasszuk be felmelegített kis késsel a csokin a szeletelés helyét.
S először vágjuk le a széleket.
Majd előbb három hosszú csíkot vágjunk és azután a csíkokból lehetnek a szeletek.
Már több receptemnél is említettem, hogy nagyon szépen fel lehet szeletelni a csokival bevont sütiket úgy, hogy nem lesz rajtuk még hajszál repedés sem a csokiban.
Ahhoz nyílt láng fölött felmelegítek egy kicsit egy kis kést és a forró késsel bejelölöm a csokin a szeletelés helyét.
Ezzel a késsel nem vágom be a sütit, csak a csokit olvasztom be.
Az újbóli felmelegítéshez mindenkor meg kell mosni a kés pengéjét, hogy ne égjen rá az előzőleg rajta maradt csokoládé.
S meg is kell törölni, hogy szárazon kerüljön ismét a láng fölé.
Egy másik késsel pedig szeleteljük fel a süteményt.
A szeleteléskor is többször letörlöm a késről a rákerült krémet, így azt is elkerülhetjük, hogy a másik szeletet összekrémezzük pl. a csokis részen.
Ezek kis praktikák, de szerintem hasznosak.
Ha így vágjátok fel ti is a sütijeiteket, amiket csokival vontatok be, mindég szép szeleteket fogtok kapni.
A felszeletelt süteményből tegyünk egy párat egy kínáló tálra és már szervírozhatjuk is a fincsi süteményt.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
